Nyugati orvoslás. Mi jut róla eszedbe?
Nyugat. A rendszerváltás előtt egy bűvős fogalom volt, valami elérhetetlen és csodálatos dolog sejlett elő a misztikum ködéből. (Esetleg egy színvonalas folyóirat korábbról.)
Orvos(lás). Ki az orvos? Aki valami olyat tud, amit én és te nem. Rendelkezik egy speciális szaktudással, ami alapján meg tudja állapítani, mi romlott el a szervezetedben (mert az úgye már megbeszéltük, „ami elromolhat, az el is romlik”) és azt hogyan lehetne helyre tenni.
Egész jól hangzik, úgye? Ha ezt a két dolgot összeteszed, máris biztonságban érzed magad, hisz valami csodálatos dolog vár rád egy hozzáértő ember kezében. …
Bocsáss meg, de kicsit rombolnék ezen az idilli képen. Igen, az orvos egy hozzáértő valaki, aki igyekszik a Hippokratészi esküjének megfelelően segíteni neked. Csak az nem mindegy, hogy eskütétel előtt (és optimális esetben utána és azóta folyamatosan) mit tanult, a gyógyítás melyik irányába mozdult el.
Napjainkban nagyrészt a nyugati orvoslással találkozunk (bár egyre nagyobb a nyitás az ún. alternatív gyógyászat irányába, erről később). Mik a nyugati orvoslás jellemzői?
- lokálisan, az adott problémára koncentrál
- kezeli a felmerült tünetet
- a tünetek megszüntetésére gyógyszereket (mesterséges szereket alkalmaz)
Jó ez? Az emberek többsége üdvözli a módszert, hiszen mi történik? Elmegy az orvoshoz, aki megmondja, mi a baj és ad is rá valamit, ami elmúlasztja azt. „A mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét” pedig már csak egy megszokott dallamsorozat a tévéből.
A gondok akkor kezdődnek, amikor ez a fajta tudás már kevés és nem szünteti meg a problémát. A legtöbb ember ekkor kezd el másfelé keresgélni.
Remélem, te még nem tartasz itt; van időd, módod és lehetőséged velem maradni, megismerni más lehetőségeket és felelősségel meghozni egy döntést a legnagyobb vagyontárgyad, az egészség kapcsán.
Ha a téma részletesebben is érdekel, iratkozz fel hírlevelemre.
